Gheorghiu- Dej, Gheorghe, Romn Kommunista Prt Ftitkra
1946. december 1.
Összeül a választások utáni új parlament, melyen bemutatkozik az új kormány. Miniszterelnök: Petru Groza (ideiglenesen a nemzetiségügyi államtitkárságot is átveszi); belügyminiszter: Teohari Georgescu; külügyminiszter (és miniszterelnök helyettes): Gheorghe Tătărescu; igazságügyminiszter: Lucreţiu Pătrăşcanu; hadügyminiszter: Mihail Lascăr tábornok; nemzetgazdasági miniszter: Gheorghe Gheorghiu-Dej. Czikó Lőrincet megválasztják a parlament jegyzőjévé. Az MNSZ frakciója titkárságát Csákány Béla, Czikó Nándor és Nagy Tibor vezeti. Kilépnek a kormányból a polgári politikusok: Emil Haţieganu és Mihail Romnâceanu.
1948. március 28.
Parlamenti választásokat tartanak Romániában. A marosvásárhelyi Szabad Szó 40 magyar képviselőt sorol fel, a Világosság 39-et, melyből 30 az MNSZ listáján, 9 az RMP listáján jut be; más források 42 jelöltről tudnak.A választások után megalakult kormány tagjai: Petru Groza miniszterelnök; Teohari Georgescu belügyminiszter; Ana Pauker külügyminiszter; Emil Bodnăraş hadügyminiszter; Luka László/Vasile Luca pénzügyminiszter; Gheorghe Gheorghiu-Dej miniszterelnökhelyettes; Vincze János erdészeti miniszter; Takács Lajos nemzetiségügyi "alminiszter", (hivatalosan csak az április 21-i minisztertanácsi ülésen nevezik ki az "együttélő nemzetiségek alminiszterévé")
1952. április 11.
A Scânteia közli Gh. Gheorghiu-Dejnek a tanítók kongresszusán elmondott beszédét, melyben az addigi hivatalos terminológiával (együttélő nemzetiségek - naţionalitatăţii conlocuitoare) szemben nemzeti kisebbségeket (minorităţii naţionale) emleget.
1952. június 2.
Összeül a Nagy Nemzetgyűlés XII. ülésszaka. Ezen felmentését kéri Constantin I. Parhon, helyette Petru Groza lesz a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsának elnöke. Groza helyett Gheorghe Gheorghiu-Dej lesz a minisztertanács elnöke. (1955. október 3-ig)
1953. január 29.
Az Igazságban megjelenik Gheorghe Gheorghiu-Dej írása: "A népi demokratikus rendszer további erősödése a RNK-ban". A cikkben kijelenti, hogy Romániában megoldották a nemzetiségi kérdést.
1955. december 23. - 28.
Többszöri halasztás után megtartják az RMP II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et.
1955. december 23. - 28.
Többszöri halasztás után megtartják a Román Munkáspárt II. kongresszusát. Ismét Gheorghe Gheorghiu-Dej-t választják a párt első titkárává. A Politikai Bizottság korábbi tagjai mellé beválasztják Nicolae Ceauşescut, Petre Borilă-t és Alexandru Drăghici-et.
1961. március 21.
Gheorghe Gheorghiu-Dejt választják az Államtanács elnökének - Petru Groza halála óta megüresedett - posztjára.
1961. szeptember 1. - 7.
Gheorghe Gheorghiu-Dej vezetésével román párt- és kormánydelegáció tárgyal Budapesten, amelynek eredményeképpen többek között aláírják az új kulturális egyezményt, valamint egy vízum-megállapodást a két ország magánjellegű utazásainak rendezése tárgyában. Az egyezmény értelmében december 1-i hatállyal megszűnik a két ország között a vízumkényszer; magánjellegű utazást évente egyszer engedélyeznek; a meghívóleveleket nem kell állami szerveknek láttamoztatni, de a meghívó lakóhelyén kívül más helységbe történő utazáshoz a helyi rendőrségen előzetesen engedélyt kell kérni. Ennek elmulasztása az illető kiutasításához is vezethet.
1962. április 27.
Gheorghiu-Dej az RMP KV plenárisán bejelenti, hogy az országban befejeződött a kollektivizálás.
1965. március 19.
Meghal Gheorghe Gheorghiu-Dej, az RMP első titkára, az Államtanács elnöke.
1965. március 19.
Horváth József, a Népszabadság bukaresti tudósítója feljegyzésében többek közt arról tájékoztatja a külügyminisztériumot, hogy "a román nacionalisták egyszerűen nem tudják meggyőződéssel elhinni, hogy Magyarország lemondott volna az erdélyi területi igényekről." Állítólag magyar turisták azt híresztelték, hogy "Hruscsov visszaadja Erdélyt Kádárnak".
1956. március 23. - 25.
Az RMP Központi Vezetősége plénumán Gheorghe Gheorghiu-Dej, Miron Constantinescu és Iosif Chişinevschi beszámolnak az SZKP XX. kongresszusáról. Dej minden korábbi hibát a Luka-Pauker-Georgescu-frakció nyakába varrja, kijelentve, hogy Romániában az előbbiek 1952-es eltávolításával gyakorlatilag felszámolták a személyi kultuszt. A lapok csak a plénum megtartásárol adnak hírt, az ott lefolyt eseményekről hallgatnak.
1956. november 21.
Este Budapestre utazik a Gheorghe Gheorghiu-Dej-vezette román párt- és kormánydelegáció. A 22-én és 23-án folytatott tárgyalásokon többek között megállapodnak a Nagy Imre és társai Romániába történő szállításáról. A tárgyalások végén nyilvánosságra hozzák, hogy Románia az addig nyújtott segítségen kívül 60 millió rubeles támogatást nyújt a Kádár-vezette Magyarországnak. Stoica és Steriopol még 23-án, a többiek 24-én térnek haza.
1957. június 28. - július. - 3.
Bukarestben tartják az RMP Központi Vezetőségének plenáris ülését. A lapok az ülés munkálatairól hallgatnak, nem közölnek az ilyen esetekben szokásos terjedelmes pártdokumentumokat. Ráadásul egyedülálló módon a tanácskozást egy napra (30-ára) felfüggesztik, ami a moszkvai hatalmi harccal van összefüggésben. Miután 29-én Hruscsov legyőzi a sztálinista ellenfeleit, Gheorghiu-Dej is megváltoztatja (enyhíti) saját ellenzékével szembeni politikáját. Az eredmény: a július 4-i Scînteia közli, hogy "pártellenes tevékenységükért" kizárták a Politikai Bizottságból (az ortodox sztalinista) Iosif Chişinevschit és (a reformista, a hruscsovi liberalizáció hívének tartott) Miron Constantinescut (aki egyébként a magyar kisebbséggel szemben is békülékenyebb politikát mutatott korábban).
1959. február 19. - 22.
Bukarestben tartják a Román Népköztársaság Diákszövetségeinek II. országos konferenciáját. Az elnökségben jelen van a pártvezetés több tagja is, többek között Gheorghe Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica, Petre Borilă, Nicolae Ceauşescu, Constantin Pîrvulescu és Leonte Răutu. Az első napon Ion Iliescu, a Diákszövetség országos elnöke megnyitóbeszédében kijelenti: "Az RMP bölcs politikája folytán megoldódott a nemzeti [sic!] kérdés s ezáltal megerősödött és megszilárdult a nemzetiségek testvéri barátsága. [...] A román és az együttélő nemzetiségekhez tartozó diákoknak együttes munkával és tanulással közös szakmai, tudományos és kulturális akciók szervezésével, közösen töltve szabad idejüket, még szorosabbra kell fűzniük testvériségüket a szocializmus győzelméért vívott harcban." A következő napon felszólaló Koszti István (a Bolyai hallgatója) arról biztosítja a kongresszus résztvevőit, hogy: "Teljes erőnkből azon leszünk, hogy gyökerestől kiírtsuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek ártanak a román nép és a nemzetiségek megbonthatatlan barátságának.", Nemes István, a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet hallgatója pedig kijelenti, hogy az intézet növendékei "kérik, hogy küldjék őket más tartományokba dolgozni." (A hatvanas évek elejétől elkezdődik a marosvásárhelyi magyar végzősöknek román lakosságú vidékekre történő kihelyezése.) A felszólaló Kacsó Magda, szintén bolyais diák (akit a záróülésen beválasztanak az országos vezetőségbe is) már egyenesen azt kéri: tegyék lehetővé, hogy a különböző szakos magyar és román diákok "együtt tanulhassanak".
1959. április 2.
Bukarestben a Gheorghe Gheorghiu-Dej elnöklete alatti értekezlet véglegesíti a Bolyai és Babeş egyetemek összevonásával létrehozandó egyetem új struktúráját. Az ekkor készített "referat"-ban, feljegyzésben rögzítik, hogy mely tantárgyakat fognak magyar nyelven is leadni. Dej javaslatára elfogadják a Babeş-Bolyai Tudományegyetem nevet.
